Egy idős úr gyógyszeres fiolákat nézeget.

Sokakban felmerült már a kérdés, hogy mi történik akkor, ha lejár egy gyógyszer szavatossági ideje. Egyáltalán hogyan állapítják meg a lejárati időt, és mit tegyünk a régi készítményekkel?

A gyógyszerek fejlesztésekor a többi vizsgálat ideje alatt lehetőség van a gyógyszer lejárati idejét is meghatározni, úgynevezett stabilitási vizsgálatokat végezni. Régebben a készítményeket többé-kevésbé hosszú időn át, például két évig tárolták és a hatóanyagtartalmat vagy meghatározott időközönként, vagy pedig csak a tárolási időszak végén meghatározták.

A vizsgálat a valóságot leginkább megközelítő erénye mellett, alapvető hátránya, hogy nem gazdaságos, és az előrejelzés a vizsgálatokon túlmenő időpontra megbízhatatlan.

Az elmúlt két évtizedben ezért úgynevezett gyorsított stabilitási vizsgálatokat alkalmaznak, ahol a bomlási reakció gyorsabb, törvényszerű lefolyását használják ki magasabb hőmérsékleten.

Időnként elővesznek néhány dobozzal és megmérik a hatóanyagtartalmat és a bomlás mértékét. A kapott értékekből ki tudják számolni, hogy a tárolási körülmények között mennyi idő alatt mentek volna végbe ezek a folyamatok.

Amikor a hatóanyag-csökkenés mértéke meghaladja az 5 százalékot, azt az időt nevezik ki lejárati időnek, ugyanis a lejárati időn belül nem csökkenhet 95 százalék alá a hatóanyag-tartalom.

A gyógyhatás csökken, a mellékhatások felerősödhetnek

Fontos tudni! A lejárt szavatosságú gyógyszer már nem fejt ki gyógyhatást, viszont a mellékhatások megsokszorozódhatnak és felerősödhetnek!

A gyógyszerek szavatosságát azonban nem csak a lejárati idő határozza meg, hanem a tárolási körülmények is.

A lejárati idő ugyanis csak a megfelelő tárolási körülmények betartása esetén érvényes. Semmit nem lehet a fűtőtest mellett vagy tűző napon hagyni. Sőt, egyes gyógyszereket hűtőben kell tárolni. A magas hőmérséklet vagy páratartalom általában gyorsítja a hatóanyag lebomlását, ami miatt elveszítheti hatékonyságát a gyógyszer.

Egyes szereknél akár mérgező bomlástermékek is képződhetnek. Sok esetben, főleg a folyadékoknál, vagy akár egyes kenőcsöknél a baktériumok elszaporodása is fenyegető tényező lehet, ez különösen a szemcseppekre vonatkozik. Könnyen kötőhártya-gyulladást is kaphatunk egy fertőzött szemcsepptől.

Ne a kukába dobjuk!

Sokan nem tudják, mit kezdjenek a lejárt szerekkel, és leggyakrabban a kukába dobják. Ez azonban nem a helyes út, mert a háztartási hulladékból előbb a talajba, majd pedig az ivóvízbe kerül a sok kémiai anyag, és ez a folyamat súlyosan károsítja a természetet.

A legjobb módja, hogy megszabaduljunk tőlük az, ha bevisszük bármelyik gyógyszertárba a lejárt készítményeket, ahol vannak erre a célra odaállított gyógyszergyűjtő dobozok. Ha ezek megtelnek, veszélyeshulladék-égetőbe szállítják és megsemmisítik, így nem terheli a környezetet.

A lejárt szavatosságú gyógyszerek másképp is árthatnak a társadalomnak. A gyógyszereket valakik egyszer megvásárolták, melyek egy része támogatott készítmény, és így azok az egészségügyi járulékot fizető emberek is károsodhatnak, akiknél esetleg nem is keletkezik gyógyszerhulladék, viszont járulékbefizetéssel mások gyógyszerhez való jutását biztosítják. Valamint az eldobott szereket a kukából illetéktelenek kikereshetik és naiv vásárlóknak piacokon vagy aluljárókban értékesítik.

A gyógyszertárban vagy otthon vásárlás után nézzük meg a szer lejárati idejét, mert előfordulhat, hogy a hosszú idejű tárolás miatt olyan gyógyszert kapunk, melynek a szavatossága már csak 1-2 hónap. Ez nem probléma akkor, ha állandó gyógyszerünkről van szó, amit a következő hónapban úgyis beszedünk, és nem fog ránk maradni.

Abban az esetben lehet gond, ha a házi patikában veszünk olyan szert, amire csak alkalomadtán van szükség. Például egy megfázás elleni szer esetén lehet, hogy a következő fél évben kutya bajunk sem lesz, és nem lesz rá szükségünk.

Forrás: webbeteg.hu

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*